A rádiózás kezdetén, egy-egy sikeres kapcsolat létrejötte után „közönséges” levelekben tájékoztatták egymást lelkes eleink az állomásuk felépítéséről, az összeköttetés adatairól, körülményeiről. Hiszen az összeköttetés percei elszálltak és szükségét érezték annak, hogy bármikor elővehető, bemutatható, maradandó „bizonyítéka” is legyen a ritka kapcsolatnak.
Ahogy fejlődött a technika, és szaporodtak a rádiósok, szaporodtak az összeköttetések is. Valaki kitalálta, hogy egy kis kártyát nyomtat, melyen a hívójele és egyéb, fontosnak ítélt információk fixen szerepeltek, kézzel csak az aktuális összeköttetés adatait kellett ráírnia. Ez a megoldás gyorsan népszerűvé vált. Azonban ezeket a kapcsolatigazoló – QSL - lapokat is borítékban, postán küldték el a partnereknek. Az ésszerűség és a költségek csökkentésének igénye valami más megoldás keresésére ösztönzött.
A szerveződő klubok és nemzeti szövetségek tagjai között voltak, akik felvállalták a lapok összegyűjtését, szortírozását és eljuttatását más szövetségekhez, azok QSL irodáihoz. Persze a postázással járó költségekhez a tagok járultak hozzá. Lassan kialakult a máig is érvényes szabály:
Jókorát ugorva az időben, lényegében eljutottunk napjainkig, hiszen a QSL irodák jelenleg is így működnek. Van néhány gazdagabb nemzeti szövetség (ARRL, DARC), mely a tagjai által fizetett tagdíjakból, fizetett alkalmazottakkal, esetleg külső vállalkozások megbízásával (JARL) oldja meg a QSL lapok továbbítását külföldre és tagjaihoz. A többség azonban lelkes, áldozatkész önkéntesekkel oldja meg ezt a feladatot, ahol a tagok a ténylegesen felmerülő csomagolási, szállítási és postázási költségeket térítik meg.
Napjainkra, a többségében gyári adóvevőkkel, antennákkal dolgozó amatőrök számára már nem a kapcsolat technikai megvalósulásának igazolására szolgál a QSL lap. Több száz diplomát, elismerő oklevelet lehet igényelni különböző számú és QSL lappal igazolt összeköttetés után. Ezért gyűjtik sokan a QSL lapokat, és küldik a sajátjukat.
A QSL lap a rádióállomás – és így az operátor – bizonyítványa! Lehetünk kiváló távírászok, anyanyelvi szinten beszélhetünk angolul, ismerhetjük a forgalmazás minden csínját-bínját, azonban az idő múlásával csak a QSL lapunk fogja emlékeztetni partnerünket az összeköttetésünkre. Ezért törekedjünk arra, hogy jól áttekinthető, esztétikus QSL lapunk legyen.
A QSL lapunkat magunk is megtervezhetjük, előállíthatjuk megfelelő számítástechnikai eszközök birtokában, de ha igazán szép (pl. fényképes, full-color) és főleg nagymennyiségű lapra van szükségünk, akkor nyomdához kell fordulnunk.
A lapok ajánlott mérete rádióamatőröknél 9x14cm, free bandereknél (CB-sek) 10*15cm. Ezt a méretet célszerű betartanunk, ha nem akarjuk, hogy lapjaink összegyűrve, beszakadt széllel érkezzenek a címzetthez.
Persze ez a veszély csak akkor áll fenn ha nagyobbra készíttetjük a QSL-t, míg ha kisebbre, akkor könnyebben elkallódhat, kezelhetetlenné válhat.
A QSL lap lehet egy, kettő vagy akár 4 oldalas is. Az utóbbi változatot főleg ritka DX-expedíciók, vagy alkalmi állomások használják, mivel 1 vagy 2 oldalon nem férnének el a fényképek és a működéssel kapcsolatos extra információk, nem utolsó sorban az esetleges támogatók felsorolása és azok logo-i.
Mit tartalmazzon a QSL lap?
Mindenek előtt legyen rajta a hívójelünk, jó nagy betűkkel! Ne alkalmazzunk különleges, olvashatatlan betűket. A hívójel legyen azonnal felismerhető és értelmezhető. Ha az összeköttetés adatait nem az első oldalon helyezzük el, akkor ezen a másik oldalon is szerepeljen a hívójelünk, minden egyéb szövegnél nagyobb méretű betűkkel! Ez különösen fontos, amikor QSL menedzseren keresztül küldjük a lapot.
Legyen rajta az országunk megnevezése, (HUNGARY) a CQ (15) és az ITU (28) zónaszám, a nevünk (pl. László „Laci” Szabó) és a postacímünk (különösen ha direkt QSL-ekre is számítunk!) A QTH és QRA megnevezése. Elhelyezhetjük a szövetség logo-ját és a QSL iroda címét. Más, hazai, vagy nemzetközi klubtagságunkat is jelölhetjük a lapon (pl. HADXC, HACWG, PANNONDXC, DIG, HSC stb.).
Az aláírásunknak legyen hely, valamint pár szó, melyben megköszönjük az összeköttetést, illetve kérjük, vagy köszönjük a QSL lapot. (PSE/TNX QSL!)
Az összeköttetések adatait célszerű egy jól áttekinthető táblázatban elhelyezni. A címzett állomás hívójele (pl. To Radio:) vagy a táblázat bal oldali első mezőjében legyen, vagy a táblázat felett. Legyen elegendő hely a hívójel valamint az esetleges QSL menedzser (via:) hívójelének beírására. Szerepeljen a dátum (pl. Day/Month/Year vagy DD MM YY), az időpont (UTC), a használt sáv, vagy frekvencia (pl. Band, MHz), a használt üzemmód (AM, FM, SSB, stb.) és az adott riport (RS-T). Fontos, hogy a lapon egyértelműen jelöljük; mindkét állomás azonos üzemmódban dolgozott. (pl. 2-way, two-way, 2x…) Számos rangos diplomához csak így használható fel a QSL.
Az adatokat beírhatjuk kézzel, golyóstollal, filctollal, de sohasem ceruzával!
Jól olvashatóan, „szépen” írjunk, hiszen partnereink, valamint a lapok továbbításában résztvevő önkéntesek és QSL menedzserek idejét raboljuk, amikor a nehezen olvasható írásunkat kell megfejteniük. Soha ne javítsunk az adatokon, a hívójelen. A javított QSL lapokat nem fogadják el diplomakérvényekben, így felesleges elküldeni, hiszen csak egy értéktelen papírdarab a partnerünk számára. Ha rontottunk, írjunk új lapot!
Ha számítógépes LOG-ot vezetünk és felragasztható címkére, vagy közvetlenül a lapra nyomtatunk akkor nem szükséges az adattábla előnyomtatása. A címkék használata esetén úgy tervezzük meg a felragasztás helyét, hogy aláírásunk érintse a címkét is és egy része az alap QSL lapra essen. Használhatunk egy kisméretű körbélyegzőt is a címke „hitelesítésére”.
Ha közvetlenül akarunk a QSL lapra nyomtatni, nagyon gondosan kell a papírt megválasztani, hogy a rendelkezésünkre álló nyomtató zökkenőmentesen, csúszásmentesen húzza be a QSL lapokat, illetve tiszta nyomatot kapjunk. (Más papír kell tintasugaras és megint más lézernyomtató használatakor!)
Rányomtathatjuk az általunk használt berendezések, adó-vevők, antennák típusát, a tx teljesítményét és minden olyan adatot, amit fontosnak tartunk.
Ha a QSL lap végleges formáját nem magunk tervezzük meg, szedjük ki (pl Corel-ben, esetleg Word-el, vagy Paint-el is elkészíthetünk egyszerűbb terveket), akkor feltétlenül ragaszkodjunk a „kefelenyomat” megtekintéséhez. Mivel számos, az átlag nyomdász számára ismeretlen jelentésű kód szerepel a lapon, gyakran keletkeznek szedési hibák, és nagyon kellemetlen az, ha 5000 db QSL lapon egyenként kell javítani valami elírt diplomanevet, vagy rossz QRA-t.
Ha az általunk tervezett lap anyagát floppy lemezen, vagy e-mail mellékletben adjuk át, feltétlenül adjuk vele az általunk használt fontokat is. Gyakran előfordul, hogy a nyomda számítógépén nincs meg az általunk használt font, vagy más néven szerepel. Ilyenkor a számítógép az általa legközelebbi, hasonlónak ítélt betűkkel helyettesíti, a sokszori kísérletezés után megfelelőnek talált betűtípusunkat. Az eredmény: nem úgy fog kinézni a lapunk, ahogy azt mi elképzeltük. Jó megoldás, ha a végleges tervről készítünk egy 1:1 méretű papír nyomatot és azt is mellékeljük.
Aki sok QSO-t létesít, és/vagy rendszeresen indul versenyeken , jól teszi, ha úgy alakítja ki a QSL lapját, hogy legalább 3, vagy akár 6 QSO adatai is elférjenek rajta. Ez megint csak költségcsökkentést jelent! A számítógéppel történő nyomtatás nagy szabadságot és rugalmasságot biztosít ezen a téren is.
Az összeköttetések igazolására szolgáló lapokat küldhetjük a klasszikus módon, postán, direkt az állomás címére. Egy 20 g-os európai, nem szomszédos országba szóló szabványos levél 170.- Ft-ba, míg ugyanez légipostán 190.- Ft-ba kerül. Ha Európán kívülre, DX állomásnak akarunk lapot küldeni simán 190.- Ft-ba, légipostán 220.- Ft-ba kerül. Fontos, hogy szabványos legyen a levél, ami a magyar szabványt jelenti. A direkt leveleknél a válaszlevelek megkülönböztetésére szokásos rövidítések a SAE és a SASE. A SAE (Self Addressed Envelope) jelentése: Saját magunk címével ellátott válaszboríték, míg a SASE (Self Addressed Stamped Envelope) saját címmel és válaszbélyeggel ellátott válaszboríték. Visszatérve a szabványos jelzőre, egy külföldi állomás nekünk küldött levelében az ő által küldött válaszboríték (SAE, vagy SASE) már nem szabványosnak minősül, így nekünk egy, ilyen levél feladása az „egyéb levél” kategóriának megfelelően 20 Ft-tal drágább, tehát itthonról külföldre (nem EU) légipostával 20 gr-ig 240.- Ft.
A borítékba illik tenni egy magunknak megcímzett válaszborítékot (SAE) és a visszaküldés postaköltségét fedezendő legalább 1 IRC-t, esetleg némi szabálytalanságot felvállalva 1 „green stamp”-ot. Az előbbi az ún. válaszdíjszelvény, mely a nagyobb postákon 420.-Ft-os áron szerezhető be, a „zöld bélyeg” pedig az 1 dolláros (USA) beceneve. Ennek is 220 - 230.-Ft körül van az értéke. Tehát egyetlen QSL lap elküldése, annak biztosításával, hogy választ is kapjunk rá több, mint 500Ft-unkba kerül!!
A biztos válasz nem egyedüli feltétele a bélelt boríték!
Először is tudnunk kell az állomás, vagy a QSL menedzsere pontos postai címét. Legbiztosabb forrás maga a QSO partnerünk lehet, akitől megkérdezhetjük a címét. Ha erre nem volt mód az összeköttetés alatt, vagy elfelejtettük, akkor valamilyen adatbankban kell utánanéznünk. Ilyen címjegyzékek, ún. Call Book-ok megvásárolhatók nyomtatott formában vagy CD lemezen , valamint elérhetők az interneten is. (pl. QRZ CallBook: http://www.qrz.com, BUCKMASTER: http://www.buck.com) Ritka, alkalmi állomások, expedíciók QSL címei megjelennek az elektronikus (425 Dx Bulletin: http://www.425dxn.org, Ohio/PennDX: http://www.en.com/users/k8yse/opdx.html, ARRL DX Bulletin: http://www.arrl.com, http://www.qth.net) és nyomtatott DX Bulletin-ekben, szaklapokban, internetes levelezőlistákon (pl. QSL Net: http://www.qsl.net és DX Reflector: http://njdxa.org/dx-news levelező listák) és packet rádió BBS-ekben (pl. DXNL), de DX clusterekben (pl. http://oh2aq.kolumbus.com/dxs) is fellelhetők.
A borítékra pontosan, jól olvashatóan írjuk a címzést, lehetőleg a cél országban szokásos módon. (név, település, utca, postafiók száma, irányítószám megfelelő sorrendben elhelyezve!) Kevésbé ismert országok esetén az ország név mellett a földrészt is tüntessük fel! A cél ország nevét angolul, vagy franciául írjuk a borítékra!
Ne feledkezzünk meg a feladó (saját magunk) címét is ráírni a borítékra.
Egy dolgot viszont soha ne írjunk a borítékra: Sem a címzett rádióamatőr hívójelét sem a mi hívójelünket. Sajnos számos országban a postákon dolgozók jó fizetés kiegészítésnek tekintik a rádióamatőr hívójeleket tartalmazó borítékokat. Hamar megtanulták, hogy ezekben pénz, vagy IRC található, így azután gyakran el is lopják az ilyen leveleket.
Lehetőleg ne használjunk öntapadós ragasztású borítékokat, mert ezeket könnyen fel lehet bontani és nyomtalanul visszaragasztani.
A válaszborítékot - sajnos - ketté kell hajtanunk, hogy beférjen az ugyanolyan méretű borítékba (már ez is lehet árulkodó jel…). Mindig az összehajtott „gerince” legyen lefelé a borítékban, ellenkező esetben gyakran megesik, hogy a levél felbontásakor a papírvágó késsel a válaszborítékunkat is kettévágják. Ilyenkor többnyire a sor végére kerül a QSL-ünk, mivel új borítékot kell címezni, bajlódni kell vele, az meg időt rabló dolog, majd ha lesz idő, előveszik újra…
Az IRC-t, „green stamp”-ot mindig tegyük az összehajtott boríték belsejébe, így kevésbé észlelhető.
Jó megoldás, ha válaszborítékként vékony „légiposta” borítékot használunk. (Újabb extra kiadás…)
Sajnos számos ritka állomás lapját csak „direct” szerezhetjük be. Némi költségmegtakarítást érhetünk el, ha megvárjuk, míg több sávon és/vagy több üzemmódban dolgozunk ugyanazzal az állomással, így egy postaköltséggel elérhetjük az összeköttetések igazolását.
Hasonlóan takarékoskodhatunk, ha egy menedzserhez tartozó különböző állomások lapjait egyszerre küldjük. Ilyenkor vegyük figyelembe, hogy 4-5 QSL lap megválaszolásának postaköltségét már nem fedezi egyetlen IRC!
Vannak menedzserek, akik „nem díjazzák” ez irányú takarékoskodási szándékunkat, és előfordulhat, hogy csak egyik állomás lapját küldik meg válaszul. (one by one…), vagy egyet sem….
Lehet, hogy sokat kell várni az ilyen „multiple” válaszokra, hiszen a különböző állomások nem egyszerre küldik a LOG-jukat a menedzserhez.
A kitöltött lapokat rakjuk ABC sorrendbe (prefixek szerinti nagyságrend). A menedzsereken keresztül küldendő lapokat a menedzser körzetének megfelelő helyre tegyük! Ezért is fontos, hogy a menedzser hívójele jól látható legyen.
Hány QSL lapot küldjünk egy állomásnak?
A klasszikus szabály - The QSL card is the final courtesy of a QSO ! – kis módosításra szorul. Vannak állomások akikkel szinte napi rendszerességgel létesítünk kapcsolatot. Részt veszünk versenyeken, ahol évről-évre számos állomással ismét és ismét létesítünk kapcsolatot. Ugyan azon a sáv(oko)n, ugyanazon üzemmódban. Természetesen annak semmi értelme, hogy ezekről az összeköttetésekről újra és újra küldjünk QSL lapot. Egy állomástól sáv/üzemmódonként elegendő egy QSL lap. Persze kivétel itt is lehet, pl. ha a partnerünknek, vagy nekünk egy dátumhoz kötött diplomához kell az újabb lap. Ezt jelezni kell a QSL lapon.
Ne feledjük, sokan várják QSL lapjainkat! Ha anyagi lehetőségeink korlátozottak, vagy valakit nem érdekel a QSL gyűjtés, akkor is illik válaszolni a partner állomástól kapott QSL lapra, hiszen neki fontos lehet a lapunk egy-egy diploma kérvényhez, vagy mert mi voltunk az első magyar akivel beszélt!
A QSL lap elmaradása nem csak az adott állomásról állít ki rossz bizonyítványt, de az egész magyar rádiós társadalom megítélését is kedvezőtlenül befolyásolja.