4. HARC VERSENY - összefoglaló

Kategória: Versenyek
Megjelent: 2009. november 09. hétfő, 21:37
Találatok: 2665

Túl vagyunk a 4.hazai versenyen! A rideg időjárás ellenére több, mint harminc állomás vett részt 2009. november 7-én a küzdelemben és több tucat HARC-os és CB-rádiós rádiózott ezen a ködös, hűvös és esős szombaton velünk. Eddig minden HARC versenyen volt ionoszférikus terjedés, most sem alakult ez másként, igaz ez volt a leggyengébb. Európán kívül senkinek sem sikerült rádióznia, pedig a lengyelek, frenciák sok ausztrál összeköttetést logoltak a dán clusteren. Nekünk csak egy rövid ideig tartó dx-ablak nyílt délután, amelyen keresztül néhány versenyzőnk spanyol állomásokkal QSO-zhatott. A jó hangulat, a meglepetések azonban erről a versenyről sem hiányoztak.

Ebbe a cikkbe tesszük majd közzé versenyzőink beszámolóit, kérjük őket, hogy küldjenek pár sort arról, hogyan sikerült nekik ez a 4. verseny, valamint hang-,kép- és filmfelvételeket is küldhetnek a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre! A versenylogokat ebben a formátumban kell beküldeni december első napjáig, Ezt követően hirdetünk végeredményt.

 

Szépen fejlődik a versenyről készült képgaléria rovat, az alábbi beszámolókhoz is ott találhattok képeket !!!

 


109HA005 (Attila-2) és 109HA098 (Kiskapitány) Budapest Széchenyi-hegy
Lokátor: JN97LL 68pu


Erre a versenyre a jelentkezésünk és a felkészülésünk nem a tőlünk megszokott módon történt. Az utolsó pillanatig kétesélyes volt a versenyen való részvételünk. Hozzánk is begyűrűzött a válság hatása az üzleti és a családi életben egyaránt és az utóbbi időben kissé elhanyagoltuk a rádiózást.

109HA182 Silvius barátom a verseny előtti héten felhívott telefonon, mivel még a jelentkezésünknek nyomát sem látta. Nem terveztük a versenyen való részvételünket. Elmondtam aggályaimat, akkor is csak bátorított, mint ahogyan a verseny előtt pár nappal írt mailjében is tette ugyanezt. Igazából ez az email adott erőt ahhoz, hogy leküzdjem a mindennapi élettel kapcsolatos negatív érzelmeim és a rádiózásban tapasztalt élményeimet, örömeimet elevenítsem fel ezzel háttérbe szorítva minden problémánkat. Így hát a verseny előtt két nappal jelentkeztünk az újbóli megmérettetésre.

Még aznap este összekészítettük a gondosan elcsomagolt kitelepülő Sirio GPE antennát a hozzá tartozó tartóoszloppal, szerszámokkal, az aggregátorunkat és a már megszokott kisebbik lakó, kitelepülő autónkat az Opel Combót. Pénteken este szemerkélő esőben Tompáról indultunk az ideiglenes QTH-nkra Budapestre a Széchenyi-hegyre. 23 órakor értünk fel a GPS-ünk szerinti 470 m. magasságban lévő adóház mellé. Köd, eső és erős dél-keleti szél fogadott bennünket. Esőkabátban, gumicsizmában, kapucnival és fejlámpákkal a fejünkön az antennatelepítéssel még e zord időjárási körülmények ellenére is igen gyorsan elkészültünk. Kiskapitány segítségére is nagy szükség volt, mivel a nagy szélben ki kellett kötni a 6,4 m. magas árbocot.
SWR-mérés, az áramszolgáltatásunk, fűtésünk, akkutöltésünk kiépítése után főztünk egy jó meleg teát az enyémet megbolondítottam egy jó pofányi Sétáló Jánossal (Johnny Walker) és belehallgattunk az éterbe. Meglepődve tapasztaltuk, hogy a késő éjjel ellenére is igen sokan rádióznak. Sikerült is egy pár próbakapcsolatot létesítenünk, bár már elég fáradtak voltunk. Még egy jó forró bolondított tea után eltettük magunkat reggelre.

A verseny reggelén fél 7-kor keltünk, a reggeli teendők elvégzése után vártuk a verseny kezdetét. Magyar idő szerinti 8-órakor elkezdtük a versenyforgalmazást. Az első összeköttetésünk 109HA1220 Roland volt, akinek kódot (ÁDSZINIATTA) mindjárt át is adtuk.

Itt szeretnék egy felhívást közzétenni, miszerint, aki kitalálja mit jelent, és először küldi meg a megfejtést mail címemre (prohaszka kukac pannonmail.hu), a személyes legközelebbi találkozásunkkor kap tőlem egy üveg Törley Rose-t….! (Egy kis könnyítés!?…ááááááá nem. Akkor túl egyszerű lenne!)

A verseny ideje alatt előszámításom szerint kb. 25 versenyállomással, több mint 40 HARC társsal és közel 150 egyéb stabil állomással sikerült összeköttetést teremtenem. Sajnos külföldi QSO csak két spanyol és a két szlovák HARC versenyállomás sikeredett. A család otthon maradt HARC tagjait „utasítottuk” tegyék át magukat mobilba is és menjenek át szomszédos megyébe. Meg is tették, átrándultak Csongrád megyébe. Na igen ám de itthon néztem a versenyszabályzatot, hogy az sem több pont, mivel a versenyre nem nevezett HARC- taggal való összeköttetésért is csak 10 pontot könyvelhetünk el, bárhol is van határainkon belül. (legközelebb neveznek a versenyre!  )

Sajnos a délután meg kellett szakítanunk a versenyforgalmazást, mivel elfogyott a PB gázunk a palackból, ami az aggregátorunk üzemanyagául szolgált. Az éjszakai elektromos fűtés 1500 W, a rádióhoz használt akkumulátortöltés, a bekapcsolt ülésfűtés és a Kiskapitány által teázáshoz használt vízforraló elektromos kancsó 2000 W, igen csak kiszívta az eredetileg kb. félig levő palackunkat. Üres gázpalack le, bedobva Combóba, Combóról lecsatolva a kitelepülő antenna és már száguldottunk is le a városba a PB gázpalackot kicserélni. Az első cseretelep a BAH csomópontnál lévő, OMV üzemanyagtöltő állomáson van, oda kellett lemennünk. Ez igen sok időt és pontot elrabolt tőlünk a versenyből. Mindebből a tanulságunk….naja, ilyen körülmények mellett a szegény 1,8 KW-os aggregátorunk ereje feletti munkájához jóval több üzemanyagra van szüksége… Legközelebb egész palack gázzal kell elindulni…

Visszaérve és az áramszolgáltatásunkat újból megteremtve minden alkalmat megragadtam a minél több összeköttetés teremtésére, de sajnos úgy tapasztaltam, hogy a mobil állomások bele nem számítása igen megcsappantatta összeköttetéseim és pontjaim számát az előző aktivitásokhoz képest. A kódindító szerep is eszméletlen nagy hátrány a pontversenyben.

Örömömre szolgált viszont az, hogy nagyon sok stabil állomás, mondhatom talán, hogy az ország egész területéről ismerősként üdvözölt. Az igen szép számú mobil emlékezett a III. HARC versenyen való részvételemre.

A verseny vége előtt kb. egy órával már nem volt olyan állomás fellelhető az éterben, akivel még nem beszéltünk, ezért abbahagytuk a forgalmazást, teáztunk egyet. Közben tanakodtunk, mit tegyünk. Lebontsunk, hazamenjünk vagy aludjunk ott még egyet és reggel vegyünk irányt hazafele? A szakadó eső, az időközben feltámadt szél maradásra késztetett bennünket. Éjfél után még váltottunk néhány szót Silviusékkal, Rolanddal, majd kikapcsoltuk a technikát és álomra hajtottuk megfáradt fejünket.

Vasárnap reggel ködszitálás, vacak szürke idő, köd…., olyan „nem nekünk való idő”…, bolondítás nélküli teafőzés, ásványvízzel való reggeli mosakodás…és egyéb más reggeli teendők elvégzése után esőköpenyben, gumicsizmában bontottunk le és csomagoltuk össze a cuccainkat.
8 óra körül indultunk meg Tompa irányába. Közben útba ejtettük a Gellért-hegyet. Kiskapitány még nem volt a Szabadság szobornál. Gyönyörködtünk egy fél órácskát Budapest köddel borított panorámájában majd kényelmesen elindultunk a téli QTH-nk irányába.

Mindent egybevetve, a rossz előzmények és időjárási körülmények miatti letargiából sikerült egészen kigyógyulnunk, így újra ragyogóan szervezett, igen jó versenyen vehettünk részt! Sajnos ezzel a teljesítménnyel és ilyen, nagyon jó versenytársakkal (vagy ellenséggel) megvívva a HARC-ot, csak remélni tudjuk a dobogós helyek egyikét! 

Köszönjük!

73DX!   109HA005 & 109HA098




330HA/HC1 [114 Joci, 182 Silvius és 415 Péter - Spany Laz-Szlovákia]
Péntek reggel, a verseny előtti napon Jocit Anna-hegyen préseltük be Péter gépjárművébe, mert az utasteret már elborították a csomagok. Persze a tatabányai DX-szer sem érkezett üres kézzel. Legértékesebb csomagjai között ott lapult egy Sirio Tornado antenna és egy később remekül teljesítő Kenwood rádió is. Joci azzal az örömhírrel kezdte, hogy megjöttek a napfoltok, 16-ot látott a neten reggel, így könnyen meggyőzött arról, hogy a három elemes Spitfire antennámat állítjuk a hegyen vízszintbe.

Sajnos a kulcsokat csak délután tudtuk felvenni, így húznunk kellett az időt, hogy ne fagyjunk meg a hegytetőn, de még megkezdhessük az antennaállítást világosban. Persze befejezni már reflektorfényben és esőben kellett a mókát, de legalább az aprólékosebb összeszerelésekkel megvoltunk alkonyat előtt. A háziak nagyon kedvesek voltak, Klára asszony remekül megtanult az iskolában magyarul osztálytársaitól, így nyelvi nehézségeink nem is voltak. Tőle tudtuk meg, hogy a Spany, spanyolt jelent, mert anno lakott itt egy spanyol ember a hegyen.

Maga a szállás tökéletes volt a maga tökléletlenségében. Bár nem volt melegvíz, de forralni lehetett esővizet mosdáshoz. A WC-t lavórral kellett lehúzni, de legalább volt WC! A szobák a régi lepukkant kollégiumok, vagy kulcsosházak hangulatát idézték, de a vaskályhák jó meleget csináltak és lehetett bent dohányozni, meg nem volt senki ott rajtunk kívül, így az üvöltözésnek, mulatásnak sem volt akadálya.

A péntek esti warm up remekül sikerült, fénypontja az volt, amikor egy üveg Becherovka elfogyasztása után, közben Péter megfőzte a csilisbabot hagymásan, szalonnával. Belevágott a már amúgy is erőteljes ételbe egy zöld-hegyeset is, szóval zsibbadó arccal, könnyek között faltuk fel, hiszen aznap alig ehettünk valamit a rohanásban. Megkezdtük a rádiózást, sok-sok HARC-os adta a remek riportokat, így a mi hangulatunk is egyre emelkedett. Emelni akartunk hát a Joci Tornadoját tartó oszlopon is egy 3 méteres tag betoldásával, feszítés nélkül. Hatalmas, szitáló ködben estünk neki hárman, de a feladat nehéznek bizonyult. Végül mégis sikerrel megoldottuk, igaz jobb mutatóújamat csúnyán beszorítottam az árbóc és az azt tartó lukas kerítésoszlop közé, de volt fájdalomcsillapítónk.

Másnap még egy 3 méteres taggal akartunk toldani, de ez meghiúsult, pontosabban vígjátékba illő jelenetbe torkollott. A tag betoldása sikerült, iszonyú erőt kifejtve a felállítást is véghezvittük. Az egytelen nehézséget a röhögésünk okozta, mert többször megállapítottuk, hogy fizikai képtelenség megvalósítására vállalkoztunk, azaz teljesen őrültek vagyunk. Először nem értettem, hogy Joci miért üvölti röhögve azt, hogy "ne nézzetek felfelé!", mert nagyon koncentráltam az egész tákolmány aljára, hogy egyenesben maradjon, de miután stabilan állt már a talp, felnéztem. Rémisztő volt a látvány, az árbóc felső traktusai és rajta a tornádó hatalmas köröket írt le a levegőben, mint egy ostor, hullámzott a vertikál, néha a hátunk mögé hajlott a vége. Pillanatra úgy tűn derékbatörik és agyoncsap minket, de azután mégis megkezdtük a beemelését. Ekkor olyan kilengéseket produkált, hogy azonnal abbahagytuk a művelet, mert arra a megállapításra jutottunk, hogy mégha ki is bírja a rendszer a szelet és a kilengéseket, előnytelen lenne egyszer vízszintben, pár másodperc múlva meg függőlegesen sugározni.

A versenyre korán ébredtünk fel, úgy 5-6 fele, mert leégett az összes fa és jó hideg lett, de valahogy nem sikerült az indulásra teljesen felfrissülni. A kódot gyorsan elloptuk Attila első összeköttetésénél Rolanddal és másris passzoltuk tovább. Igyekeztünk váltani egymást, bár Joci délután átment horizontálisba, miközben Péter op vadászta a stabilosokat a 40-es alatt. Számos mesebeli távolság jött össze, Zalaszentgrót és Tapolca is elért hozzánk. Sajnos a 109HA/HC1-es balástyai állomással nem sikerült a QSO. Többször hallottuk egymást felerősödni, de egy-két dB hiányzott az érthetőséghez, még telefonon szkedelve sem tudtunk sorszámot váltani. A dél-alföld idén nem került a logba.

Soványka spanyol terjedéssel vígasztalódtam. Egy madridi rádiós megpróbált a barátaival is összehozni, hallván contesten vagyok, de azok nem hallottak meg, bár én mindegyiket vettem tökéletesen. Hiába, a zajtalan környezet alapfeltétele a DX-nek. Azért egy másik ibériait mégis lecsaphattam, de ezzel vége volt. Egy lengyel állomást hallottam még, gyanítom tropóból, de semmi több. A brazilok is elmaradtak...

Este 18 óra körül besokaltunk, szünetet tartottunk. Ismét hagymás bab, nagy beszélgetések következtek, majd nekiláttunk újra a VFO-k megtekeréséhez. Összehoztuk a 100. QSO-t és még a verseny utolsó órájában is dolgoztunk! Egy nagyon távoli állomás, egy nyíregyházi stabilos volt a legszebb pillanat.

Szlovákiából 330HA110-es Attila belogolásán kívül még számos állomással sikerült beszéni, akik a CB Silent Key 2009 aktiváción vettek részt, szintén magaslati pontokról. Martin egy új, legális papagájuk tesztelésére is meghívott minket, amely remekül műkodött.

Másnap lustán szereltünk le és nem is nagyon akartunk hazamenni. Megközelítettük Selmecbányát és a főlötte magasodó 1009 méter magas Szitnyát, de felmenni most még nem mentünk fel. Legközelebb remélem innen sikerül majd versenyeznünk.
[109HA182 - Silvius]