Sziasztok.

109HA150  buzditására közzéadom ezt a cikket. Egy remek leírás Halmi Béla (HA4YF) tollából. Elolvasva könnyen érthetővé válik a PSK31 üzemmód lényege, működése és beállítása.

“Új”távgépíró üzemmód, a PSK31
Halmi Béla, vill. üzemmérnök HA4YF

Az 1998. év karácsonyán megjelent a világhálón és a csomagrádió hálózaton egy program, majd nyomában a sávokban furcsa, eddig ismeretlen hangú, “burukkoló” állomások szólaltak meg. A hetvenes évek végén az AMTOR, most a PSK31 hozta lázba a digitális üzemmódok kedvelőit. A két üzemmódot G3PLX személye köti össze, ő alakította ki a PSK31 mai formáját SP9VRC kezdeti kisérletei nyomán. Jó tudni, hogy a program ingyenesen terjeszthető, és az elveit használó programozók a modult amatőr célra szabadon használhatják. A gesztus nem maradt visszhangtalan, mert három komplex programot leszámítva ma már válogatni lehet az ingyenes PSK31 programokban. A megnőtt népszerűség nem az anyagiaknak, inkább a lenyűgöző vételi képességnek tulajdonítható. Jellemzésül előljáróban csak annyit, volt rá példa, hogy 100 Hz-en belül három állomás dolgozott egymás zavarása nélkül.

Ezek után lássuk, mi a PSK31! A távgépíró egy változata, amelyben a billentyűzés a jel fázisának váltásával
történik. A 31 a szimbólumsebességre utal, az elemi jel frekvenciája 31,25 Hz. A számítógép hangkártyájában
előállított PSK31 moduláló jelet az SSB adó mikrofonbemenetére vezetjük, a vétel a rádió hangfrekvenciás
kimenetéről a hangkártya LINE vagy MIC bemenetére kerül, a vett információ a képernyőn megjelenik. A használt
átviteli sebesség az operátor gépírási képességeihez illeszkedően kb. 50 WPM, amit a bonyolult kódoló-dekódoló
eljárás alig észrevehetően késleltet. A rendszer kifejezetten az operátorok közötti valós idejű forgalmazás céljára
készült. Szakít a pazarló sávhasználattal, mert a sávszélessége a billentyűző frekvenciával megegyezően kb. 31 Hz,
a vevőbemeneten 62 Hz “széles” szűrő gondoskodik a dekódoláshoz szükséges átvitelről. A fázisbillentyűzés miatt
az AFSK-hoz és a morzéhoz képest a demodulátoron a feszültség 6 dB-lel nagyobb. A PSK modulációra jellemző
kattogás csak szűréssel tartható távol, de a hangkártyáról lejövő jel spektruma a jól beállított SSB adó meghajtására
alkalmas. Nem így az amplitudója, a forgalmazás körültekintő beállítást igényel. Nem elhallgatható hátrány a
rövidhullámon gyakori többutas terjedés romboló hatása. Szélsőséges esetekben más üzemmódot kell választani, de
ez az amatőr gyakorlattól nem idegen. Mindezek ellenére a fázisbillentyűzés nagyon elterjedt a kereskedelmi
forgalomban, de az amatőr műholdas alkalmazásokban is. Alapváltozata a BPSK, ennek két állapota van, az egyik a
“nincs váltás”, a másik a 180° fázisváltás. A PSK31 rendszerrel QPSK módban is lehet dolgozni, billentyűzés
fázishelyzete négy állapotot vehet fel, a nincs változás, a 180°, a +90° és a –90° átmeneteket. Az ezekhez tartozó
szimbólumok rendre a 00, 10, 01, és 11.

Így az adatátvitel sebessége megkétszereződik, vagy ha a sebességet rögzítjük, az adatbitek száma megduplázódik.
A PSK31 esetében ez volt a választás, a redundancia a hibajavítást szolgálja. Az eddigi gyakorlat azt mutatja, a
forgalomban a BPSK az uralkodó és csak akkor térnek át a QPSK-ra, ha a jel elég erős ahhoz, hogy elviselje a 6 dB
csökkenést, és a zaj nem egyenletes, hanem véletlenszerű zavarimpulzusok rontják a csatorna minőségét.
Visszatérve a PSK31 előnyeire, a hagyományos Baudot távgépírónál használt kötött hosszúságú kódrendszer helyett
a PSK31 saját, VARICODE elnevezésű kódtábláját használja. Ez kezdetben csak a 128 ASCII karakter átvitelét
tette lehetővé, de később kibővült a 256 karakter átvitelére is. Ebben szerepelhetnek a grafikus kódok és a nemzeti
karakterek is, de a programok a vezérlő kódokat szűrik, mivel a személyek közötti összeköttetésekben ezek csak
zavart okoznának. A bináris átvitel sem volt cél a tervezésnél.

A VARICODE változó hosszúságú rendszer. Kialakításában az ötletet a Morse kód adta, annak start–stop
megoldását G3PLX továbbfejlesztette a modern digitális feldolgozás céljaira úgy, hogy a hibajavítás és a
szinkronozás ne okozzon járulékos késleltetést. A változó hosszúságú kód az átlagos karakterhosszúság
szempontjából előnyös, a betűk közötti szünet pedig a karakterszinkronozásnál. Mivel a 2 bit hosszúságú szünet a
karakter belsejében nem fordul elő, a start-stop rendszerű kódoknál (Baudot, ASCII) ismert hibaláncolás a PSK31-
nél nem fordul elő. A PSK31 kódja valójában a Morse kód kibővítése, vagyis nem csak 1 és 3 bites kód-elemeket
használ (pontokat, vonásokat), hanem tetszőleges hosszúságúakat. A betűköz lerövidíthető két bitre. Tekintsük a
billentyű lenyomott állapotát 1-nek, a felengedettet 0-nak. A legrövidebb kód az 1, következő az 11, majd az 101 és
111, azután a 1011, 1101, 1111. Az 1001 kimarad, mert a 00 betűköz, ami nem lehet karakter belsejében. Így az
ASCII készlet 128-ig 10 bitet vesz igénybe, 255-ig 12 bittel felírható a kódkészlet. A hozzárendeléseknél az angol
betűk gyakorisága volt a szempont, a bővített ASCII folyamatosan helyezkedik el a táblában. Az emelt karakterek
hosszabbak, legrövidebb a szóköz. A különböző kódolások összehasonlítása azonos időskálán az 1. ábrán látható.

A VARICODE adásánál a 31,25 Hz bitsebesség a DSP rendszerekben gyakran használt 8000 Hz mintavételi
frekvenciából könnyen leosztható. A 2. ábrán egy szóköz karaktert tartalmazó BPSK vivő burkológörbéje látható,
valamint a nullátmenet környezete kinagyítva. Figyeljük meg a karaktert megelőző és elválasztó 00 biteket! A
folyamatos karakterközök adása, vagyis üresjárat esetén az adó a 31,25 Hz távolságú két vivőt sugározza, aminek
felhasználói szempontból a beállításnál és a torzítás mérésénél van szerepe. A már említett billentyűzési kattogásnak
ez lehet a forrása, ezért ismerkedjünk meg az IMD fogalmával. A programok mindegyike alkalmas az
intermodulációs torzítás mérésére, de ehhez az kell, hogy a mérendő állomás néhény másodpercig ne billentyűzzön,
mert a méréshez a diszkrét spektrumvonalakra van szükség. A vivőfrekvencia két oldalán egymástól 31,25 Hz
távolságra egyre csökkenő amplitudójú jelek kisérik az adást. A harmadrendű IMD értékét a legerősebb két jel
hányadosa adja a vivőfrekvenciára szimmetrikusan és átlagolva. (3. ábra) A kattogással magasabb IMD érték jár
együtt, vagyis az elfoglalt sávszélesség nagyobb a szükségesnél. A hangkártyáról kimenetén a jel IMD-je –50 dB
vagy jobb, az átlagos ssb adó IMD-je –35 dB körüli érték. Az IMD csak számszerűsíti adásunk lényeges, de nem
egyetlen jellemzőjét. A nagyfrekvencia visszahatásából és a hangfrekvenciás láncra kerülő brummfeszültségről
később lesz még szó.

A BPSK jel előállítása legegyszerűbben úgy történhetne, hogy az adatfolyam négyszögjel sorozatát egy
aluláteresztő szűrőn keresztül a balanszmodulátorba vezetjük, ide tápláljuk be a vivőfrekvenciát is. Ha az adat
folyamatos fázisváltások sorozata, ez egy 50% kitöltésű négyszögjel, ami a szűrő után jó közelítéssel szinus
hullámformát ad a DSB modulátor bemenetére. A kimeneten két, egymástól a szinusz frekvenciájának távolságára
elhelyezkedő jelet kapunk. A valóságos kivitelezés a hangkártyán történik, a vivőt egy NCO (számjegyvezérelt
oszcillátor) állítja elő, ami a vételi keverést is ellátja.
A BPSK jel vételére a DSB technikában alkalmazott produkt detektor megfelelő, de a PSK31 más módszert használ.
A vett jelet 1 bit-idő késleltetéssel összehasonlítják a közvetlen jellel egy fáziskomparátorban, amelynek kimenete
pozitív lesz ha polaritásváltás volt, és negatív, ha nem volt. A dekódolt adatfolyam bonyolult matematikai eljárások
során alakul karakterformába.

A QPSK-t 1997-ben építették be a PSK31 programba. Használata csak akkor jár előnnyel, ha a viszonylag erős
jeleket véletlenszerűen bekövetkező zavarimpulzusok vagy elhalkulások rongálják. A fehér zajjal terhelt QPSK
jelek vétele semmit nem javul, a BPSK ott jobban ír. QPSK üzemmódban lényeges az is, hogy az összeköttetésben
lévő állomások rádiója ugyanarra az oldalsávra legyen állítva, mert az LSB tükrözi a moduláló jel spektrumát. A
megállapodás szerinti használat a PSK31 mindkét módjában az USB, függetlenül a használt sávtól. Ez azzal a
kényelmi előnnyel is jár, hogy a program spektrum-monitorát üzemi frekvenciában kalibrálhatjuk, de ez csak addig
érvényes, míg rádiónkat a frekvencián hhagyjuk. Az ilyen keskeny sávú adás vételéhez igen stabil vevőre van
szükség, ezért a modern rádiók frekvenciastabilitásán túl a programba épített AFC áramkörre is szükség van, mint
ahogy a zajzárra is, különben a képernyő megtelne a zajból véletlenszerűen dekódolt karakterekkel.

A PSK31 vivőjének generálását, az AD/DA átalakítást, a digitális szűrőket, a dekódereket és a késleltetéseket, a
zajzár megoldást, az AFC-t, a belső szinkronjel előállítását, stb. a hangkártyán lévő áramkörök végzik, a
felhasználóval a kapcsolatot a PC többi áramköre tartja az operációs rendszeren és a futtatott programon keresztül.

A PSK31 üzemmód fejlesztése olyan célszámítógépen történt, amelyet egy DSP köré építettek és közönséges
terminálon keresztül a távgépíró gyakorlatból ismert vezérlőkhöz hasonlóan lehetett használni. Ilyen fejlesztő
rendszer a DSP-gyártók jóvoltából olcsón kapható, az amatőrök digitális szűrő és egyéb hasznos alkalmazásokat
írtak rá, természetesen G3PLX programváltozata is futtatható. Legújabban QRP adóvevő kit is megjelent
kristályvezérelt oszcillátorral vagy többsávos kivitelben, csak erre az üzemmódra kialakítva. A PC változat
forráskódja és egy eljárás-könyvtár is megtalálható a világhálón, e cikk keretében már csak az üzemmód
használatba vételének leírására és néhány gyakorlati szempont említésére van lehetőség. Az alábbi, szokásosnál
részletezőbb leírás indoka, hogy ebben az üzemmódban a megfelelő beállításhoz nincs kéznél műszer, és csak a
beépített kimenetmérőre, az SSB gyakorlatra, és a partnerek segítségére tudunk támaszkodni.

Legelső teendő a gép zavarsugárzásának lecsökkentése. Ez általában együtt jár a számítógép zavarvédettségének
növekedésével, de csúcsigény esetén akár a monitor vasdobozba bújtatására is szükség lehet. Nagyon fontos, hogy
az antennánk jól illesztett legyen, mert a köpenysugárzás a hangfrekvenciás kábeleken fog “lecsapódni”. Legjobb
azzal kezdeni, hogy minden hangfrekvenciás kábel mindkét végét ferritgyűrűn tekerjük át néhány menettel, ezután
szerelük rá a csatlakozót. Általában törekedjünk arra, hogy a teljes adóteljesítményt a legnagyobb jeltisztasággal
sikerüljön elérni, ne a meghajtást kelljen visszavenni az észlelt rendellenességek elkerülésére. Ha a készülék
hátoldalán lévő RTTY csatlakozót használjuk, a mikrofont mindig húzzuk ki. Az adó indítását ne bízzuk a voxra,
akkor már jobb a kézi kapcsolás. A programok leírásában megtaláljuk az egyszerű PTT áramkör kapcsolását, amit a
gép egy szabad RS232 vonaláról hajthatunk meg. A mikrofonerősítő kezelőgombját arra a szintre állítsuk, ahogy
SSB üzemmódban megszoktuk. A dinamika kompresszort véletlenül se felejtsük bekapcsolva. Az esetek nagy
többségében a hangkártya kimenetén a szint nagyobb, mint amennyit a mikrofonerősítő torzítás nélkül el tud
viselni. Az olcsó kártyák teljesítménykimenete általában gyengébb minőségű, ezért inkább a “Line Out” kimenetet,
azt is a közepes erősítés közelében használjuk. Ha a szintet csak egészen leszabályzott állásban találjuk
elfogadhatónak, készítsünk 100:1 arányú feszültségosztót két ellenállásból és helyezzük a rádió felőli oldalon a
jelvezetékre. A 4. ábra az ellenállásosztó, a rajz a rádión vett szöveg nyomtatott formában, ahogyan egy
rászorulónak valaki támogatásként elküldte. (HI) A számítógépből, de legalább a hangkártyából húzzunk ki minden
olyan vezetéket, amire nem lesz szükségünk.

Hangoljuk le adónkat egy megfelelőnek vélt frekvencián a szokott módon az RTTY sáv közelében, indítsuk el a
kiválasztott PSK31 programot és a hangkártyánk beállítására szolgáló programot. A PSK31 programnak a “Mode”
menüjében vagy máshol található a “Tune”, ezt kiválasztva a program egyhangú generátorként hajtja meg az SSB
bemenetet, kapcsoljunk adásba. Ha most a kimenetmérő végkitérésbe csap, feltétlenül szükséges az ellenállásosztó.
A hangkártya “Wave” potméterét húzzuk felfelé, míg az adó kimenetmérőjén a legnagyobb kitérést elérjük. Az
ALC műszere ekkor kezd el mutatni, és ez rendjén van ugyanúgy, mint ha mikrofonba beszélnénk, megakadályozza
a moduláló jel vágását. Ezután állítsuk be a BPSK üzemmódot és tegyük adásba a programot. A kimenetmérő az
előbb elért legnagyobb kitérésének az 50%-át mutatja billentyűzés nélkül, és a végkitérés felé közelít billentyűzés
alatt.

Nem mindegy, hogyan érjük el a legnagyobb kimenőteljesítményt, tehát a rádió erősítésszabályzója és a
hangkártyáé nem egyenrangúak. A mikrofonerősítés szinte minden rádióban az első erősítőfokozat után található.
Ha a hangkártya túlvezérli a rádió bemenő fokozatát, utána már hiába vesszük vissza az erősitést a “Mikrofon”
gombbal, szépen legömbölyített billentyűzőjeleink a telítődött erősítőlánc martalékává váltak. Az amatőr
leleményesség éke az a célműszer, amit a beállítás ellenőrzéséhez használhatunk: kapcsoljunk párhuzamosan egy
diódát és egy fejhallgatót, egyik oldalra forrasszunk néhány centiméteres vezetéket és az így keletkezett
“mérőszondát” közelítsük az antennakábelhez, amíg valamit nem hallunk. Ha ez a valami nem a 31 Hz-es hang,
hanem azon túl még erős kattogás, akkor túlhajtással állunk szemben, ha még sípolást is hallunk, nagyfrekvencia
jutott vissza a hangkártyára, ahol azt a kártya előerősítője demodulálta, és hozzákeveredett a hasznos jelhez. Ferrites
fojtóval szűntessük meg a visszahatást. Egy közbevetés: ritkán élnek az állomások minőségi kifogással, ennek
feltehetően a gyakorlatlanság az oka, és a kényelem, ezt vegyük figyelembe, ha érdeklődünk adásunk minősége
után.

A vevő beállítása egyszerűbb, főképp a mai program-ellátottság mellett. Szinte mindegyik program képes a teljes
hangfrekvenciás tartomány megjelenítésére, így azt is észrevehetjük, hogy a sáv elején vannak-e a hálózati
frekvenciából és annak harmonikusaiból származó jelek. Ezeket próbáljuk meg az összekapcsolt készülékek
földelési hiányosságait pótolva eltűntetni, mert az SSB adó kb. 300-3000 Hz átviteli tartományába alulról beleférnek
és a közeli állomásoknál, vagy akár távolabb is az amatőrsáv PSK31 szegmensét terhelik. Egyébként pedig kerüljük
az ssb-szűrő tartományának a széleit, és ne gondoljuk, hogy az állomások csak abban a sáv-ablakban dolgoznak,
amelyikre a rádiónkkal álltunk. A hangkártya “Line In” kezelőszervével úgy állítsuk be az erősítést, hogy a program
ne tiltakozzon, és ugyancsak kerüljük a vevő hangfrekvenciás erősítőjének túlhajtását. Ez akkor lehet kínos, ha mi
mérünk IMD-t, mert a kapott érték nem az ellenállomás IMD-jét, hanem a mi vevőnkét mutatná. Általában ne a
fülünkhöz, hanem a képmezőn kialakuló mintához igazítsuk az erősítést, mert ha több állomás van a vételi sávban,
fülre úgyse tudjuk megkülönböztetni őket.

A bevezetőben említett program, a PSK31SBW óta megjelent programok kényelmi funkciói akár pazarlónak is
mondhatók. Mégse higgyük, hogy csak Pentium processzoros és 32 bites operációs rendszerrel lehetünk
üzemkészek a PSK31 módban. Sokan dolgoztak már 486DX 66 MHz-es gépen MS-Windows 3.11 alatt, de ennél
kisebb órajelű gépen is futtatták már ezt a barátságos, a lényegre “kihegyezett” programot, amely beírta nevét az
amatőr rádiózás nagy könyvébe. (Biztos van ilyen. HI)

Sok sikert kívánok az üzemmódban, az esetleges kérdésekre levélben, e-mailben vagy leginkább PSK31 QSO-ban
szívesen válaszolok. Az elsőre itt azonnal.

- Milyen frekvencián keressünk partnert?

Amatör sáv:

- Minden sáv távgépíró szegmensének alsó szélén, ill. 21070 és 28120 kHz felett.

A cikk eredetiben a Műegyetemi Rádió Club oldalán található, több remek a témához kapcsolódó cikkel. --> http://www.ha5mrc.hu/library/konyvtar.html 

CBDX:

27500 khz és környéke

Itt a leirás vége.